Hazug szavak

Elrejtve könnyeim mit sem érnek
Hiába festek hozzá csalfa képet
Hazug szavakat elrejti a valóság
Nem értem én sem,
Miért fáj az igazság.

Hogy lehet hogy nem is tudom
Feledni
Milyen is volt veled együtt
Nevetni.
Tagadnám szívem szenvedését
De becsapnám lelkem síró nevetését
Hiába tagadnám nem tudlak feledni
Szívem egy életre megtanult szeretni.

Elszakadt az út
Szásszor vissza-vissza sírnám
De nem értem miért
Ezer emlék ezer szó, mit örökre
Ígért.
Csókból könny, érintésből szavak
Elveszett a szó, utunk kettészakadt.

Próbálnám újra s újra összekötni
De nem értem miért kell az igazságtól
Menekülni
Hogyan kell beletörődni, síró szavaimat
Nem észrevenni.
Tagadnám könnyeim sírását
Nem hallanám szívem kiabálását
Beletörődni, s elfogadni,
Nekünk már külön kell létezni.

Mit mond a szó?
Mit mond a könny, mikor sírva fakad,
Mit mond a szó, mikor oly hallgatag
Mit súg a perc mely végtelenül
Végtelen.
Mit mond a pillanat mely szüntelenül
Szüntelen.

Mit kér az álom melyet ezerszer
Álmodtam
Mit mond a szó, melyet ezerszer
Mondhattam
Hogy kéri a könny, hogy ne sírjon
Többé
Hogy kérem, hogy veled lehessek örökké.

Nagyon megbántottál, mert kijátszottad az érzéseimet.
Gyűlölnöm kéne ezért Téged, de ez sajnos nekem nem megy.
Bármennyire is szeretném, nem tudlak meggyűlölni,
Hiszen szeretlek, Kedvesem!
Összeszorult szívvel gondolok Rád, s nem tagadom, Most egy könnycsepp is végiggurult az arcomon.
Nem tagadom, hogy könnyezek Miattad,
Már nem tagadom, hogy legféltettebb titkom Te vagy.
Igen, Szerelmem, a szívem Érted vérzik.
Vérzik, mert összetörted.
Minden könny, mely kicsordul szememből
Csakis bánatomat jelzi.
Azt a bánatot, amit Miattad élek most át.
Miért bánsz így velem? Talán nem is szeretsz már engem?
Kegyetlen módon kihasználtad érzelmeimet.
De mire jó ez?
A szívem még azt súgja: talán szeretsz.
És az ész? A realitás azt diktálja: kihasználtál.
Boldogtalan vagyok az miatt,
Akit én igaz szerelemmel szeretek.
Még görcsösen ragaszkodok Hozzád, de érzem, El kell engednem Téged.
Elengedlek hát, menj a Magad útján,
Ne nézz többé vissza,
Mert harmadjára már talán én sem tudnék
Gyűlölet nélkül nézni Rád.
Indulj, Édesem! Hagyj hát el engem,
És ne is gondolj rám,
Mert biztosan Neked is fájna, ha megértenéd,
Mit is jelentesz nekem, Kedvesem!