Együtt jártak már több mint egy éve,

Boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.

Örültek egymásnak csak egymásért voltak,

Amiért a szüleik eleinte szóltak,

De aztán beletörődtek,

Hisz nem tudták egymástól eltiltani őket

Hosszú országútól el s  vissza cikáztak.

Egyetlen kérése volt csak a fiúnak

Nála nélkül soha ne induljon útnak

Két motoros útja soha el nem vált

Bánatuk ha volt is az úton tovaszállt.

A láthatárt szélén ha két motoros megjelent

Ez leírni nem lehet ezt érezni kell

Fekete bőrkesztyű fekete szkafander

Fekete bőrnadrág se egyszerű farmer

Fekete csizmában nyakukban kendővel

Szálltak versenybe  a száguldó felhőkkel…

Ők is  mint más szerelmesek

Sokat veszekedtek

De csak addig tartott

Az tán kibékültek

Ám egy napon minden máskép történt

Ne tartották be a jól bevált törvényt

Távozás előtt a búcsú elmaradt

S mindez egy álom egy félreértés miatt

Hosszú napokig nem is látták egymást

A szülők már azt hitték mindkettőnek van más

De őket kínozta egy titkos sejtelem

Az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem

Hihetetlen lassúsággal teltek egy a hetek

És még nem békéltek meg a megsebzett szívek.

Mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett

Kínosan teltek a napok, éjjelek,

Egyre csak azon törték a fejüket

A békülés útja vajon melyik lehet

Egy csillag talán borús éjszakán

Elhatározásra jutott a lány

Tudta hogy egyedül mi sem ér az élet

S hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet

Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat

Nem is töprengett oly sokat

Hirtelen gyorsasággal be is öltözködött

Szájára szokás szerint fekete kendőt kötött

Barna hosszú haját most is felcsavarta

Hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna

Eszébe sem jutott hogy megvárja a reggelt

Felrakta fejére a fekete szkafandert

Len az udvaron felült a motorra

S csak akkor jutott eszébe amikor berúgta

Volt kérése régen a fiúnak

„ nála nélkül soha ne induljon útnak „

Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre

Elővette megcsókolta s fölnézett az égre

Érezte ha most el nem indul szíve nyomában meghasad

Hogy mi járt ekkor örökre titok marad

Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer

Jól megnézte a képét s visszatette a bőrkabát mögé

Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért

Már csak a motorjának s az álmainak élt.

Egész úton arra gondolt mi lesz ha majd odaér

Több volt neki szerelme mint koldusnak a friss kenyér

Gondolatai már messze jártak

Csak nézte az utat és nem vette észre

Hogy mindjárt odaér a felbontott részre

Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett

De a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet

Utolsó percében is az járt fejében

Hogy nem nézhet többé a fiú szemébe

Meg sem ölelheti kezét nem foghatja

Ezután már többé meg sem csókolhatja

Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott

A halál küszöbén a fiútól búcsúzott:

,, Ne haragudj rám, hogy elmegyek

De ígérem ezután is mindig veled leszek

Légy boldog, akkor én is az leszek

Ne feledd el azt hogy csak téged szeretlek”

Egyetlen vércsík volt

Ami a szkafander alul a szájából kibuggyant

S az arcán végigfutott

Ott feküdt az úton fekete ruhában

A motor közelében a holdfény árnyékában

Pontosan egy éve ennek az éjszakának

A fiú eleget tesz becsület szavának

Megfogadta ugyanis még ott zokogva

Hogy életében már csak egyszer ül motorra

A megbeszélt időben megjött a négy haver

 A fején akkor már fent volt a szkafander

Len az udvaron felült a motorra

Gyászos tervét gyorsan újból átgondolta

Gázt adott, ugratott, s mire az országútra kiért

Már csak a motorjának és az álmainak élt

A temető ott volt az országút végén

A sír amit keresett, a temető mélyén

A sírhoz érve leroskadt eléje

Hosszú szál piros rózsát tett a fejfa tövébe

A szalagot eligazította

Melyre nagy piros betűkkel az volt írva:

,,NEM TUDOK NÉLKÜLED ÉLNI”

A régi emlékek újra felkavarták

A szívét nyugodni egy percig sem hagyták

Visszament a motorhoz, a jó öreg baráthoz

De mintha a szívét kötötte volna a fejfához

Majd kis habozás után felült a motorra

A barátai követték ott részvétellel sorba

A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége

Az állandó útvonal régi szép emléke

A fiú arra gondolt mennyit motoroztak

Hosszú hónapokig mily boldogok voltak

De ő itt hagyta nincs többé

S már nem érdekli semmi

Csak egyetlen gondolat ,,utána menni”

Könnyes szemekkel a kormányt markolta

S cseppet sem figyelt a kijelölt útra

Egy hatalmas kanyart egyenesen véve

Nagyot ugratott a tátongó mélyégbe

Ekkor már este volt, a csillagok ragyogtak

Lenn a mélységben a vén fák suttogtak

Ott feküdt a fiú fekete ruhában

A motor közelében a vén fák árnyékában…