Egy fiú és egy lány

Hűvös nyári éjszakán egy lány bolyong, siratja a szerelmét, néha hangosan zokog. Csalódott kis szíve csak a fiúért dobog, s emlék-képek édesítik a bánatot. Maga előtt látja magas termetét, szőke haját, mosolygó kék szemét. Látja a fiú ajkán a kedves nevetést, látja inteni, ahogy közeleg felé… Hirtelen támad szél fújja el a képeket, a rózsaszín világból sötét este lett. A lány padon ül a szomorú fűz alatt, szeméből szüntelen folyik a könnypatak. Lépések neszét hozza a kósza szél, jeléül annak, valaki közeleg felé. Valaki félve érinti a vállát, s halk a hangja, csupa megbánás… - „Kérlek, bocsáss meg, nem tudtam mit teszek!” A lány lassan felemeli a fejét, s szemben találja hűtlen kedvesét. – „Hagyd abba!” – kiáltja hirtelen, s pofon csattan a hűvös éjjelen. A fiú áll, s néz a lányra. Nem érzi égő arcát, csak gyötrődő szívét. a lány ajka néma, arcán keserű megvetés. Csak áll, s a fiú törli könnyes két szemét. Sokáig álltak így? Maguk sem tudják. Aztán a fiú szól, hangja megremeg: „Bocsáss meg!” A lány megrázza fejét, annyit mond csak: „Nem tudok!” Ajka szomorú mosolyra húzódik, aztán hátrafordul és magára hagyja a fiút. Néhány lépés múlva halkan felzokog és sietve eltűnik a fák között. S a fiú vállát rázza a hangtalan zokogás és egyre homályosabban lát a könnyeken át… Előtte távol egy homályos kis alak, a lány volt, ki lehajtott fejjel lassan bandukolt. Léptekre lett figyelmes, de nem nézett hátra, rohanni kezdett, tudta még néhány lépés és jön az úttest… A kanyar mögött egy fénycsóva tűnt elő. A lány nem gondolt másra, már határozott. „Még néhány lépés és meghalok!” De a kamion megállt és érezte, valaki megrántja karját. Szemében könnyes kék szem tekint, majd a fiú megszólal halkan, alig érinti. – „Nem tudok nélküled élni!” Nem szól többet, csak nézi a lányt, mert arca lassan feldereng. Mosolyra húzódik a keserű száj, s a két karja már a fiú vállán. Másik két kéz indul útnak, magához húzza a lányt. Ölelték egymást szorosan, körülöttük megszűnt létezni a világ. Csapódott az ajtó, a kamion előtt a sofőr állt. Hátratolt sapkával, mosolyogva figyelte a csókolózó párt!