Borongós
Borongós őszi estén a jó melg kályha mellet ülök
S egy könyvbe merülök
Később szemem le-lehunyom
Majd fáradtan elalszom
Könnyes szemmel ébredek
S az álomba visszamülni nem merek
Félek hogy újra látom a képet
Félek hogy valóra válik az mit én nem merek
Nem merek kedvesem szemébe nézni
És mondani szerelmem én félek téged szertni
Félek hofy elveszítem a két szép szemed
Homályba borul arcod kezed
S erre a szóra szeretlek téged
Felelni már nem tudok néked
Vándor lélek
Este van fúj a szél
Egy vándor lélek útra kél
Jár - kel a holdvilágban
Elveszett párját nem leli a világban ...
Éjféltájt a folyóparton
Megcsillan a kés egy apró kardon
Szemét becsukja a kést megfogja
Nagy a kísértés de megtenni nem tudja
A közelben egy ijedt hang megcsendül
A kés leesik a lány megpördül
Kedvese ijedt arcát meglátva
Odafut hozzá s átöleli mindent megbánva
Hajnalodik már mire a pár elindul
Mindkettőjük szíve ver vadul
Két bolond szív majdnem elveszett
De erre visszagondolva mindkettőjük csak nevet ... |