V�ge

Sz�momra megszûnt minden, mi fontos volt nekem,
Mert elvesztettelek �s most nem vagy itt velem.
A v�znek fodr�n megszûnt a nap csillog�sa,
A csillagoknak az �gen elhalt a ragyog�sa.
A madarak a f�n mind cs�ndben �lnek,
A j� dolgok az �letben mind kiker�ltek.
Szemedben a csillog�s, a f�ny megszûnt,
A szerelmed ir�ntam m�r r�g kihûlt.
Az a tûz, ami eddig �ltetett engem,
Most elem�szt �s tarl�v� lettem.
A szavaid, melyeken olykor elkalandoztam,
M�r nem jelentenek semmit, csak m�ly f�jdalmat!
A szellõ, melyolykor simogatta arcom,
Mint mikor hozz�m �rt�l, ez volt az �lmom…
Fel�bredtem, �s f�j az �bred�s,
Szeretn�m, ha siker�lne az �jrakezd�s!

Nem v�rom, hogy meg�rts
Nem v�rom, hogy szeress,
mert nem k�rhetem t�led
azt, ami nem lehet!

Te mondtad: NE f�lj!
�n hittem Neked,
�s megfogtad n�ha
mind a k�t kezem.

Szemembe n�zz m�lyen
Csak azt mondd, ami l�tszik:
Szerelm�nkn�l jobban a
r�zsa sem vir�gzik!

Gondoskodt�l r�lam,
t�r�dt�l velem,
�s nem engedted
el soha a kezem!

Ilyenkor �reztem,
hogy mi�nk a vil�g,
minden, ami rossz volt,
nem �rdekel m�r.

Szemembe n�zt�l �s
azt mondtad, szeretsz,
de t�vedtem, mert hittem,
hogy ez �r�kk� �gy lehet.

Vakon b�ztam benned,
b�rmerre is vezess,
mert sz�vemb�l, testemb�l
T�ged Szerettelek!